Tanulásmódszertan workshop beszámoló

A tanulás nem ördögtől való dolog. Ez a mondat szúrt szemet rögtön, amikor az asztalra pillantottam, amely telis-tele volt színes filcekkel, tollakkal, babzsákokkal és dobozokkal, melyekben nem is sejthettük, miféle kellékek bújnak meg és azokat milyen feladatokban fogjuk elővenni.

Három nap, három-három óra, de megszámlálhatatlan hasznos tanács, információ, technika, amit kaptunk ezalatt.

Az úgynevezett kabátot, amellyel érkeztünk, könnyen le tudtuk tenni az ajtó mellett álló fogasra, hiszen minden alkalmat más-más játékkal nyitottuk meg. Ezek mindegyike mozgásra épült és nem titkolt célja volt az is, hogy a továbbiakban jó hangulatban teljen a napunk.

A két trénerünk, Ildi és Babi – ahogy mi hívtuk őket – elsőként felmérte, mennyire vagyunk tudatosak a tanulást illetően és milyen technikák azok, amelyeket érdemes lenne behozni számunkra. Mindezt nem az általam eddig ismert, hagyományos módszerrel tették, izgalmas és érdekes játékokkal, feladatokkal adhattunk képet magunkról és a tanulási szokásainkról. Hamar kiderült, hogy ezalkalommal egy gyakorlott, tanulásban rutinos csapat jött össze, akik szilárd alaptudására bátran lehetett építeni. Ilyen értelemben tehát csoportspecifikus megoldásokat kaptunk, amelyek nem jöttek velem szembe akkor, amikor korábban a témában kerestem önállóan segítséget.

Mindamellett, hogy maximálisan kihasználtuk minden percét, a workshop egyedülálló lehetőséget nyújtott arra is, hogy megismerjünk más hallgatókat különböző karokról. A légkör hamar családiassá vált, barátságok szövődtek és az utolsó alkalommal születésnapot is ünnepeltünk.

A legutolsó találkozónk után még pár percre a teremben maradtam. Körülnéztem, az járt a fejemben, hogy tényleg milyen fantasztikus is az, hogy részese lehettem ennek a közösségnek, amit kialakítottunk, pedig sok helyről jöttünk, sokfélék vagyunk. Aztán felvettem a fogasról a kabátot és visszatértem a hétköznapokba.